Kulturális séta az "olasz" Budapesten
AZ „OLASZ” BUDAPEST
Sétánkat hol is kezdhetnénk máshol – ha már kulturális utazásról van szó –, mint a város egyik 
történelmi központjában, a pesti oldalon található Olasz Kultúrintézetnél . 
A Nemzeti Múzeum és a Magyar Rádió szomszédságában paloták és bérházak sorába illeszkedő reprezentatív épület jeles múlttal dicsekedhet. A Múzeumkert északi oldalán a Bródy Sándor utca 8. sz. alatti épület 1866-ban a nagy magyar építész Ybl Miklós tervei szerint épült. 1902-ig a magyar képviselőháznak adott helyet. Tábla emlékeztet erre a kapubejáró alatt. 1943-tól az olasz kultúra otthona a palota: máig is nyelvoktatással, kiállításaival, irodalmi, zenei és más népszerű rendezvényeivel várja Itália kultúrájának rajongóit. Ha elhagyjuk az Intézet épületét és a szemközti Múzeumkert oldalsó kapuján belépünk, a kert évszázados fái alatt olasz emlékek sora fogad bennünket. Rögtön az oldalbejárónál (a Bródy Sándor utca felől) áll a 
mellszobra a bresciai származású Alessandro Monti ezredesnek, aki az 1848–49-es magyar szabadságharc olasz légiójának parancsnokaként harcolt. (Bresciában hasonlóan szobrot állítottak emlékére, Kuzmik Lívia, magyar szobrásznő alkotását). Néhány méterre a fák alatt a római Forum Romanumról származó kis oszlopot és egy római kőkoporsót láthatunk. 
A múzeum klasszicista épületének homlokzatán a timpanon belsejének gyönyörű szimbolikus szoborcsoportját az olasz Raffaello Monti alkotta, Schaller müncheni szobrász tervei alapján. A Múzeumkert főbejáratának immár túlsó oldalán Giuseppe Garibaldi mellszobra (ugyancsak Kuzmik Lívia alkotása) kelti fel figyelmünket. „Garibaldinak a magyar nemzet” felirat jelzi talapzatán a két ország szabadságharcának közös gyökereit, az egymást támogató küzdelmet. (Köztudott, hogy Garibaldi tisztikarának több magyar tagja volt, köztük Türr István és Tüköry Lajos). Garibaldiról utcát neveztek el Budapesten a Parlament gyönyörű neogótikus épületének közelében. A Múzeumkert a nagy történelmi fordulópont. Az 1848-as márciusi forradalom indulásának emlékhelye. Méltó színhelye a közös függetlenségi törekvésekre való emlékezésnek. Végül, ha belépünk a Nemzeti Múzeumba, hamarosan tapasztalhatjuk: lehetetlen ilyen rövid összefoglalóban leírni, mennyi itáliai vonatkozás lelhető fel az épületben őrzött gyűjteményekben. Csak néhányat említsünk a sok közül. Kezdhetjük az ókori Róma művészetét idéző balácapusztai szépséges mozaikpadlóval, és folytathatnánk a sort közös – vagyis számos magyar-olasz szállal átszőtt – középkorunk emlékei vel. Firenzei munkát dicsér Hunyadi Mátyás, a 
magyar reneszánsz kiemelkedő uralkodójának trónkárpitja, középen a király címerével az 1470-es évekből. Láthatjuk például II. Gyula pápa ajándékát, azt a díszkardot , amelyet II. Ulászló magyar királynak küldött, s amelyet Domenico de Sutrio készített 1509-ben. II. Lajos magyar király felesége, Mária királyné Itáliából származó szépséges ruháját, majd egy selyem- és aranyozott ezüstszállal hímzett bársony miseruhát csodálhatunk meg, mely a XVI. század elején ugyancsak Itáliában készült. 1511-ből való 
a nyírbátori templomból származó faragott padsor, F. Marone olasz mester remekműve. A Múzeumkert sarkától – a Kálvin tér, a középkori Pest városkapuját és falát is jelző Korona szálló érintésével – a Kecskeméti, majd a Petőfi Sándor utcán haladva juthatunk el a belváros szívében álló Martinelli (Szervita) térre. A Városháza (eredetileg invalidusok háza, majd kaszárnya) Anton Erhard Martinelli olasz származású bécsi építész tervei szerint épült (1716–41 között). A nagyvonalú barokk épületegyüttes Városház 
utca 9. sz. felőli kapujának belső terében olasz szobrász nevezetes műve fogad bennünket: a városoltalmazó Pallasz Athéné szobra Carlo Adami alkotása. 1875- ben a budai Várban, a régi budai Városháza oldalában állították fel, új helyére 1964-ben került, hogy a további környezeti károsodástól megóvják. (Ma a Várban másolat emlékeztet az eredeti műremekre.) A Martinelli (Szervita) téri Szerviták templomában a szószék közelében szép mellszobor őrzi XXIII. János pápa emlékét. Majd újabb közös emlékünk található néhány lépésnyire a Deák Ferenc utcában, ahol a Kempinski szálló mögött a 21. szám alatt emléktábla jelzi: 
„E házban működött 1848–1860 között az első Magyar Festészeti Akadémia, amelyet Marastoni Jakab (1804–1860) olasz származású, Pesten letelepedett festőművész alapított.” Egy másik emléktábla (metróval két megállónyi közelségben) a Markó utca és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán, a Firenzei Akadémia Magyarországról érkező nagyszerű tanára, Markó Károly előtt tiszteleg. A Deák térre kiérve már látjuk a Szent István Bazilikát , amely szobraival, tábláival szintén közös emlékeket őriz. A templom neve is emlékeztet arra, hogy első szent királyunk – a leírások szerint – Rómából kapta a királyi koronát. Az impozáns kupola alatt a velencei születésű hittérítő, Imre herceg nevelője, Szent Gellért püspök szobra áll. Az oldalsó Szent Jobb kápolnában (amely Szent István ereklyéjét őrzi) helyezték el XI. Pius pápa emléktábláját 1891- ben. A Milánó közeléből származó olasz pápa megválasztása előtt a kápolnában misét mondott. A Bazilikát elhagyva, Budapest legelegánsabb sugárútjának, az Andrássy útnak a tövében állunk. Még az „ős-budapestiek” közül sem sokan tudják, hány, Itáliához kapcsolódó szobrot, ábrázolást őriznek az intézmények, vagy mutatnak a homlokzatok, a nagyvonalú, párizsias jelleggel fákkal övezett, 
a Városligetig húzódó út mentén, amely 2002 óta a Világörökség része. A Deák tértől, az európai kontinens első patinás földalatti vasút vonalán haladva, két rövid állomás után következik az Opera megálló. Szálljunk ki. 
Az Operaház előtt állunk. A magyar főváros egyik legszebb műemléke eklektikus, olasz reneszánsz stílusban Ybl Miklós (az Olasz Kultúrintézet alkotója) tervei szerint épült. A homlokzaton a legismertebb és az Operában leggyakrabban játszott művek zeneszerzőinek teljesalakos szobortára pompázik. A főhomlokzaton jeles olasz alkotók csoportja tekint évtizedek óta az egykori Balett Intézet (leendő szálloda) szemközti épületére. Az Operával szemközt állva balról jobbra a zeneszerzők sora: Claudio Monteverdi (alkotó: Ispánki József,) Domenico Scarlatti (Győry Dezső műve,) Gaetano Donizetti, Gioacchino Rossini (Tar István alkotásai), Giuseppe Verdi (Pátzay Pál alkotása). Az Operaház archívumában megtalálhatók azok a képek, amelyek Ruggero Leoncavallo, vagy Sergio Failoni, s más neves olasz művészek operaházi jelenlétét idézik. Failoni Budapesten a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Két évtizeden át volt az Operaház vezető karnagya. Az Andrássy úton továbbhaladva 
– az Oktogonon túljutva – az elegáns paloták, eklektikus épületek közül is érdekes a 61. számú (a régi Zeneakadémia), admelynek homlokzatán a ombormű Palestrinát ábrázolja, s a 71. számú (a Képzőművészeti Főiskola), amelynek sgraffitóin Leonardo da Vinci, Tiziano, Raffaello és Michelangelo portréit látjuk. A Hősök terén a magyar hazáért, függetlenségért küzdő uralkodók, hadvezérek és államférfiak szobrai sorakoznak. Az Ismeretlen Katona jelképes síremlékével szép egységet alkotva több olasz vonatkozás keltheti fel figyelmünket. A fenséges szoborcsoportban az Árpád-ház jelentősebb tagjai után a nápolyi Anjou-ágból származó Károly Róbert és Nagy Lajos alakja számíthat érdeklődésre az itáliai kapcsolatokra kíváncsi szemlélődő előtt. Károly Róbert (1288–1342), a nápolyi Martell Károly és Habsburg Klemencia fia (az Árpád-házi V. István dédunokája) 34 évig uralkodott. Erős központi hatalom, és egész Európában elismert pénzrendszer kiépítése fűződik a nevéhez, ő szervezte meg az első közép-európai királytalálkozót Visegrádon. Nagy Lajos (1326–1382) – Károly Róbert harmadik fia – idején a legnagyobb kiterjedésű a magyar királyság birodalma. A szobor alatti dombormű ábrázolja nápolyi bevonulását és díszes fogadtatását. A térnek vannak még közvetlenebb olasz vonatkozásai is. Legjelentősebb épülete a homlokzatában klasszicizáló, helyenként neoreneszánsz Szépművészeti Múzeum. Európai tekintetben is jelentős mérketű 
ókori, özépkori, újkori tárgyi és festészeti emlékeivel több nemzet kulturális kincseinek a tárháza. Csak kettőt emeljünk ki az itáliai műalkotások közül, a legismertebbeket: Leonardo da Vinci kis méretű lovasszobrát és Raffaello Santi Esterházy Madonnáját . A múzeumban még barangolhatunk az itáliai festészet egyéb remekei között. A régi képtár toszkán és közép-itáliai festészetével, a régi külföldi szoborgyűjtemény remek alkotásaival vonzza a látogatókat, a holland, a spanyol, a német és az osztrák mesterek munkái mellett. A Hősök tere és környéke olasz vonatkozásait megismerve – a Városliget, a Vajdahunyad vára szépségei, a közeli Állatkert, és a Vidámpark örömei után – indulhat az utazó a sugárúton visszafelé a budai oldal, a Vár irányába. Megjegyezzük: két temető is ápol olasz emlékeket Budapesten a pesti oldalon. A Kerepesi úti temető, amely a Keleti Pályaudvar felől könnyen megközelíthető, több magyar garibaldista honvédtiszt, néhány olasz katona sírját őrzi. A Rákoskeresztúri Új Köztemető I. számú parcellája nagyméretű nyughelye az olasz hősöknek. Az 1903-tól létező egykori katonatemetőben 42 nemzet 18 000 katonáját temették el, ennek része ez a parcella. Magas talapzaton kőszarkofág őrzi az olasz katonák nevét. A budai Vár tövébe több híd is vezet. Az Erzsébet híd pesti oldalán a kéttornyú Belvárosi templom értékes ereklyét őriz: a velencei születésű Gherardus, később csanádi püspök, hittérítő vértanú, Szent Gellért sarokcsontját. Az oltár márványtömbjébe, üvegablakba építve, a hívők irányába fordítva helyezték el. Hatásos látvány fogadja a hídra érkezőt a budai oldalon: a róla elnevezett Gellért-hegy oldalában a püspök robusztus alakja magasodik, kelet felé kinyújtott kezében kereszttel. Ez volt vértanúságának helyszíne, innen görgették le egy hordóban a pogányok, a Vata-féle lázadók István király hittérítő társát, bizalmasát, fiának nevelőjét. Dombormű és szobor jelzi emlékét a jótékony hatású Gellért-fürdő bejárata alatt, a hegy oldalában a Sziklakápolnánál. Alakjával és legendájával Kelenföldön a róla elnevezett templomban és a Vár számos pontján találkozhatunk. A hegy oldalában a Rudas fürdő tövében látható a Beatrix királynéról, Mátyás király nápolyi feleségéről elnevezett forrás táblája. De érkezzünk meg végre a Várba. A tatárjárás után a Dalmáciából visszatérő IV. Béla király épített itt először jelentős kővárat. A király olasz szőlőművelőket is betelepített Magyarországra. Buda tárháza az olasz vonatkozású 
emlékhelyeknek. (2002. őszén kiállítást rendeztek a „Várnegyed és Buda olasz emlékei” címmel). A Vár központjában, a Mátyás-templom közelében a Magyar Kultúra Alapítvány székháza előtti Szentháromság térről kezdhetjük sétánkat. Itt áll az egykori Városháza épülete, a Pallasz Athéné szobor másolatával. A tér közepén emelkedő Szentháromság szoborcsoport (Ungleich Fülöp munkája) létrehozásában is olasz származású művészek – 
Amini Antal és ifj. Ferretti Bernardo – működtek közre. Egy régebbi szobrot, Francesco Barbieri alkotását 1710- ben Óbudára szállították a mai Zsigmond térre. A Mátyás templomban koronázták királlyá a nápolyi Anjou ágból származó Károly Róbertet, 1309. június 16-án, s itt tartotta esküvőjét Mátyás második feleségével, Beatrix nápolyi hercegnővel. A templom délkeleti oldalán látható az első, államalapító király, Szent István lovas szobra, talapzatán a jelenet azt ábrázolja, amint Rómából fogadja a koronát. Ugyanitt a velencei származású Gellért alakja is feltűnik. (A templomban egy falfestmény III. Callixtus pápára emlékezik. Bullájával 
rendelte el a déli harangszót a török elleni harc sikeréért. A lovas szobor előtt a templom oldalfalában találjuk egy márványtáblán a Vár talán legjelentősebb, legszebb olasz emlékét: D'Aste Michele báró, lezredes adta itt önfeláldozóan életét Buda felszabadításáért 1696-ban, elsők között hágva fel – a török védők közé – a bástyákra. A táblát a Korvin Mátyás Magyar-Olasz Egyesület állíttatta 1936-ban Buda visszafoglalásának 250. évfordulóján. A török elleni harcok szorgalmazója, XI. Ince pápa egészalakos szobrát a szomszédos Hilton szálló előtt a magyar nemzet hálájából emelték. A talapzat jobb oldalán Buonvisi bíboros és Marco d'Aviano alakját fedezhetjük fel, míg hátul a Szent Liga domborművén a pápa, I. Lipót császár, és Sobieski János társaságában Giustiniani velencei doge képe is kirajzolódik. (Bal oldalon egy debreceni hajdú-vitéz elsőként tűzi ki a keresztes zászlót Budavár falára.) A Hess András teret – amelyet egyébként egy Olaszországban tanult és az első budai nyomdát létesítő nyomdászról neveztek el – elhagyva a Kapisztrán térre érünk. A Bécsi kapunál egy emléktábla idézi Babits Mihályt (1883–1941), a költőt, a legnagyobb 
olasz műfordítót, aki Dante Isteni Színjátékának magyarításával San Remo díjat nyert. A kapun kilépve, a jobbra húzódó várfal tövében, az 1973-ban az európai fővárosok vezetőinek találkozóján létesített parkban Róma feliratú táblácskával találkozunk. Minden, a fővárosokra jellemző akkor elültetett fa tövébe egy-egy város neve került. A Bécsikapu téren emelkedik a Magyar Országos Levéltár palotája. A 250 éves intézménynek az első világháború idején emelt palotája gazdag tárháza az itáliai emlékeknek. Dudits Andor (1866-1944) freskóin megelevenednek az itáliai-magyar kapcsolatok képei: Torinói béke (1381), Korvin Mátyás király (1458-1490) humanista könyvtára stb. Szentgyörgyi István (1881-1938) szoborcsoportja magyar és olasz lovasok küzdelmét ábrázolja. A Levéltárban őrzött iratok pápák és főpapok, itáliai egyetemeken tanult egyháziak és világiak, 
itáliai és magyarországi humanisták, valamikor Magyarországon élő olasz személyek (Filippo Scolari, sótisztek stb.) emlékét idézik. Különösen gazdag gyűjtemény őrzi a 19. században a magyar függetlenségért és az olasz egységért folytatott szabadságharc hőseinek (Bixio, Garibaldi, Kossuth, Mazzini, Tüköry, Türr stb.) levelezését. Térjünk vissza a Várba, a Kapisztrán térre. Kapisztrán János Capestrano (Abruzzo tartomány) szülötte (ma a Budai Várnegyed testvérvárosa) ferences rendi szerzetesként a magyar történelem egyik nevezetes alakja. A törökök elleni harcban, az egész Európa figyelmét felkeltő ütközetben jelentős szerepet játszott Nándorfehérváron (ma Belgrád). A 
szerzetes és az 1456. július 21–22-én vívott diadal emlékére hatásos szobrot (Damkó József alkotása) állítottak a Hadtörténeti Múzeum előtt 1922-ben. A Kapisztrán téren (amelyet egy időben Olasz térnek is neveztek) Mária-Magdolna templomba jártak a középkori Buda olasz lakói, magyar polgártársaikkal. Tulajdonképpen ez volt az olasz közösség plébánia temploma. A megmaradt torony falán elhelyezett tábla tanúskodik erről. Minden jel szerint innen indult azoknak a budai olaszoknak az utcája is. 1403-ig többségükben jómódú pénzemberek, toszkán kereskedők voltak. Egyes feltevések és műemlék-feliratok (Úri utca 58. szám) a mai Úri utcát, míg mások a párhuzamos Országház utcát tartják a budai olaszok egykori lakhelyének. Az Országház utcában emléktábla található a XIX. század egyik legnagyobb magyar szobrásza, Ferenczy István lakóházának oldalán, a nagy mester Canova nevével, akinél Ferenczy Rómában még ifjúként tanult (a Palazzo Venezia lakója volt). Az Úri utca 9. szám alatt Ozorai Pipo, azaz Filippo Scolari egykori házát találjuk. Firenze szülötte, magyar birtokos és Zsigmond király tanácsadója volt. Innen juthatunk a Dísz térre, ahol Angelo Rotta, pápai nuncius (1872–1956) emléktáblájával találkozunk az 
egykori nunciatúra épületének oldalán. A második világháború éveiben az üldözöttek önfeláldozó segítője volt. A Szent György térre, a Sándor palota (ma a Köztársasági Elnök palotája) érintésével jutunk. Íme a Várpalota. A Mátyás kút szoborcsoportjának szereplője Galeotto Marzio. A humanista tudós sólyommal a térdén jegyzetel. A belső Várpalota intézményeinek olasz vonatkozásaiból itt csak egy-egy kiemelkedő példát említenénk. A Dunára néző főbejáraton bejuthatunk a Magyar Nemzeti Galériába, ahol Beatrix és Mátyás fehér márvány domborművét tekinthetjük meg 
az 1490 körüli évekből. A Budapesti Történeti Múzeum érdekessége: Bernardo Monello budai várnagy márvány sírköve Beatrix korából, valamint a királynőről elnevezett reneszánsz udvar és kút. Az Országos Széchényi Könyvtár itt felsorolhatatlan olasz tárgyi emlékkel, közöttük Mátyás híres Corvináinak Firenzében és Nápolyban készült példányaival is dicsekedhet. A Vár nyugati szárnyánál lefelé haladva a Dózsa György tér fái alatt oszlopot láthatunk Mátyás egykori pompás kerti lakából, a történetíró Bonfini nevével. Lehetetlen 
felsorolni a világváros valamennyi itáliai emlékét. Gondoljunk csak Assisi Szent Ferenc ábrázolásaira, vagy a holocaust idején a zsidók ezreit megmentő Giorgio Perlascát idéző helyszínre. S akkor még nem is került szóba Budapest környéke és a magyar vidék sok-sok itáliai vonatkozású emléke! Az emlékek kölcsönös tisztelete, megőrzése az európai szellemiség jegyében… Budapest legkorábbi városi előzménye több, mint 2000 éves múltra tekint vissza. Aquincum, Pannonia keleti részének fővárosa 
a mai Óbuda és közvetlen környezetében épült ki a Kr. u. I. század vége és a IV. század második fele között. A hármas településkomplexum romjaiból a közép- és újkori építkezések miatt ma már csak kevés látható: az egykor 6000 főt számláló legio katonái a mai Flórián tér és környékén kiépült hatalmas katonai táborban állomásoztak. A római uralom négy évszázada során végig használatban maradt épületegyüttesből az ásatások során sikerült felszínre hozni és bemutatni a tábor déli és keleti kapuit, egy tiszti lakóházrészletet és a tábor ún. Nagyobbik Közfürdőjét (Flórián tér, u.itt aluljáró, Kórház u.). A tábort övező ún. katonavárost a legionáriusok hozzátartozói és kereskedők lakták (canabae, città militare). Nagy része ma már teljesen beépített területen van, látogatható. Az ún. Hercules villa, azonban gazdag belső dekorációi (mozaik) alapján tehetős városi hivatalnok lakóháza lehetett. 
A település-együttes harmadik része, a katonai településrészektől északra, kb. 3 km-re található, ún. polgárváros (città civile) 
amelynek feltárt romjai és tárgyi emlékei ma az Aquincumi Múzeum régészeti parkjában láthatók. Az egykor több ezer lelket számláló nagyváros városközpontja, vízvezetéke, fóruma, számos fürdő- és lakóépülete, piaca és szentélyei alapján képet alkothatunk az egykor nyüzsgő provinciaközpont életéről. A múzeum állandó kiállítása mellett évente változó témájú egyéb bemutatókkal (lakáskultúra, ételek, gyermekjátékok, orvosi eszközök) és az előző évi feltárásokon előkerült leletekkel próbálja közelebb hozni a látogatókhoz a római kori Aquincum mindennapjait. Kulturális sétánkat mi mással is zárhatnánk, mint az Olasz Nagykövetség jelenlegi székhelyével, mely Pesten, a Stefánia úton található.
A kiadvány részben módosított eredeti szövegét, valamint a fotók nagy részét a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) készítette az Olasz Kultúrintézet megbízásából. Munkájukért köszönetünket fejezzük ki. Köszönjük továbbá Szörényi László és Szabó Győző professzor uraknak, a Magyar Országod Levéltárnak, valamint a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának közreműködését.