A zonzo tra le parole / Szavak körül bóklászva
Mi sono spesso chiesto se Pirandello, quando disse "La vita o la
si vive o la si scrive" conoscesse l'espressione "A Budapest
c'è più gente che sa scrivere che gente che sa vivere."
Di sicuro, per sua stessa confessione, aveva una certa familiarità
con questa lingua, ascoltata, da bambino, a casa dei genitori da un socio
e amico del padre, un certo Signor Vaisz. 
Era
stato il signor Vaisz che gli aveva perfino fatto imparare a memoria le
poesie di Sándor Petöfi, il più grande poeta ungherese,
prima ancora che imparasse quelle dei poeti italiani. Beato lui. A me
sembra la lingua di un altro pianeta, perché quaggiù non
assomiglia a nessun altro idioma. Cominciamo dal nome del Paese. Per gli
occidentali il nome ufficiale dell'Ungheria è Hungaria, per gli
ungheresi, invece, è "Magyarország", Paese dei
Magiari. "Come ha scritto un grande ungherese, François Fejto,
"nella maggioranza dei casi è la nazione che ha creato la
lingua, mentre in Ungheria è la lingua che ha creato la nazione
e la fa vivere attraverso tutte le trasformazioni."
La lingua magiara, più del paese, ha resistito a tutti gli attacchi e alle influenze che sono venuti nel corso dei secoli dalle altre lingue: tedesco, latino, slavo, turco eccetera. E l'italiano? Ci sono affinità con l'italiano? Il povero italiano qui ha veramente pochi appigli, anche quando sembra che qualcosa assomigli. Giochiamo allora un poco con le parole.
Che gli ungheresi abbiano voluto cambiare il nome all'insalata russa e la chiamino "insalata francese" possiamo anche capirlo, come possiamo capire che per indicare il male si dica "rosszul"; qui fanno perfino una festa per ricordare l'ultimo soldato russo che finalmente abbandona Budapest, ma perché anche la chiave inglese debba diventare "chiave francese", questo non riusciamo proprio a comprenderlo. Non comprendiamo nemmeno perché il cocomero si chiami "melone greco".
Comprendiamo invece perfettamente come per indicare una donna, si usi una parola che, pronunciata, mette in risalto tutto lo sdegno di un uomo schiavizzato "Nö".
Porto la macchina, una Fiat che ha fatto il suo tempo, all'officina e trovo scritto: S.P.Q.R. Sono a Roma o a Budapest? Perché S.P.Q.R.? Che cosa c'entra un'officina meccanica con il Senatus Populusque Romanus? Non chiedo spiegazioni.
Vado al mercato e vedo che anche lì Dio non se la passa molto bene, se è identificato con una noce. C'è però di peggio. Scopro che anche qui, come a Praga, e in altri paesi slavi e del centro Europa, è sconsigliabile usare la parola italiana "curva", soprattutto se ci si rivolge ad una donna, pur se il termine, in Ungheria, come altrove, ha a che fare con la strada.
Sconsigliabile è anche, sempre in presenza di connazionali, dire di volere il caffè senza lo zucchero, "cukor nélkül". Il latte si dice "tej", il tè si dice "tea", il vino quasi come un brivido, "bor", se poi è rosso, il brivido si avvicina allo stordimento, "vörösbor". Se si vuole mangiare un piatto di "pasta", si deve chiedere un piatto di "tészta". Quando uno crede di avvicinarsi finalmente a qualcosa di italiano, di "ital", si accorge che non c'entra nulla con l'Italia, ma significa "bevanda". Italia, invece, si dice "Olaszország". Comprendo che una poveretta che è zoppa si avvicini a una "sánta" e che zucca si dica "tök".
Ritrovo qui un'abitudine che mi ricorda l'infanzia, quando, in paese, per rivolgersi ad una persona anziana, ci avevano insegnato a far precedere il nome da zio o zia. Solo che qui, dove la tradizione continua, anziché precedere, seguono. A proposito, qui, è rigorosamente vietato far precedere il cognome dal nome e quando si chiedono le generalità vogliono sempre sapere il nome della madre, memori del famoso detto latino.
Ad abbronzarsi troppo uno finisce per "lesülni", chi è alto è un "magas". Una "tragedia" è "tragédia" anche qui e tutto sembra "brutalis", che finalmente sta per "brutale", o "ideál", ideale, se ci fossero altre parole così. Ma ecco che per fare un brindisi dovrei dire "Egészségünkre!". Non ci riuscirò mai. La parola idiota è stata lasciata uguale, simile è anche la ricercata parola "idraulico". Tutto il mondo è paese. Anche qui la domenica tutti vanno allo "stadion". Quando sono arrivato, alcune settimane fa, non capivo una parola. Ora, dopo un mese, non è che le cose siano di molto cambiate. Per forza che quando si è trattato di prendere casa è stato un sollievo sapere che ce n'era una accogliente in via Garibaldi, di fianco al Parlamento, anche se in verità si trattava di Garibaldi Utca, dove utca sta per "via" e si pronuncia "uzza". L'ho presa senza battere ciglio. E ho trovato, all'angolo del palazzo, una lapide, datata 1957, giusto a un anno di distanza del fatidico 1956, posta in occasione del 150° anniversario della nascita dell'eroe, e del 75° della morte, che mi sono affrettato a far tradurre:"Giuseppe Garibaldi, combattente infaticabile per uno stato italiano unito e indipendente, tra le cui camicie rosse combatterono Istvan Türr e Lajos Tükory, ponendo un sigillo di sangue, insieme ad altri combattenti magiari, all'amicizia tra il popolo italiano e il popolo ungherese". Ho scoperto che anche qui, come in Sicilia, si dice "Baciamo le mani", ma solo alle signore.
Tutto sommato, invidio i quattro leoni del Ponte delle catene, il più famoso ponte di Budapest, che non possono ringhiare perché non hanno la lingua. Che sia stato un desiderio del suo costruttore, del ponte, intendo, che era scozzese?
Se uno si ammala, sono dolori dappertutto, ma qui, finché ti prende l'influenza, vai tranquillo, perché si dice uguale. Se poi l'influenza è accompagnata da tonsillite, il dolore, anche linguistico, aumenta "mandulagyulladás". Non parliamo neppure di pleurite e di peritonite.
Si provi a leggere queste parole "mellhártyagyulladás",
"hashártyagyulladás". Non si può nemmeno
avere la soddisfazione di augurare a qualcuno una pronta guarigione, "Mielöbbi
gyógyulást kívánok". Alla fine fine,
tra i mali peggiori, forse uno se la cava meglio con un "infarktus",
ammesso che il padreterno gli dia il tempo di dirlo. "Viszontlátásra!",
"arrivederci".
Era
stato il signor Vaisz che gli aveva perfino fatto imparare a memoria le
poesie di Sándor Petöfi, il più grande poeta ungherese,
prima ancora che imparasse quelle dei poeti italiani. Beato lui. A me
sembra la lingua di un altro pianeta, perché quaggiù non
assomiglia a nessun altro idioma. Cominciamo dal nome del Paese. Per gli
occidentali il nome ufficiale dell'Ungheria è Hungaria, per gli
ungheresi, invece, è "Magyarország", Paese dei
Magiari. "Come ha scritto un grande ungherese, François Fejto,
"nella maggioranza dei casi è la nazione che ha creato la
lingua, mentre in Ungheria è la lingua che ha creato la nazione
e la fa vivere attraverso tutte le trasformazioni." La lingua magiara, più del paese, ha resistito a tutti gli attacchi e alle influenze che sono venuti nel corso dei secoli dalle altre lingue: tedesco, latino, slavo, turco eccetera. E l'italiano? Ci sono affinità con l'italiano? Il povero italiano qui ha veramente pochi appigli, anche quando sembra che qualcosa assomigli. Giochiamo allora un poco con le parole.
Che gli ungheresi abbiano voluto cambiare il nome all'insalata russa e la chiamino "insalata francese" possiamo anche capirlo, come possiamo capire che per indicare il male si dica "rosszul"; qui fanno perfino una festa per ricordare l'ultimo soldato russo che finalmente abbandona Budapest, ma perché anche la chiave inglese debba diventare "chiave francese", questo non riusciamo proprio a comprenderlo. Non comprendiamo nemmeno perché il cocomero si chiami "melone greco".
Comprendiamo invece perfettamente come per indicare una donna, si usi una parola che, pronunciata, mette in risalto tutto lo sdegno di un uomo schiavizzato "Nö".
Porto la macchina, una Fiat che ha fatto il suo tempo, all'officina e trovo scritto: S.P.Q.R. Sono a Roma o a Budapest? Perché S.P.Q.R.? Che cosa c'entra un'officina meccanica con il Senatus Populusque Romanus? Non chiedo spiegazioni.
Vado al mercato e vedo che anche lì Dio non se la passa molto bene, se è identificato con una noce. C'è però di peggio. Scopro che anche qui, come a Praga, e in altri paesi slavi e del centro Europa, è sconsigliabile usare la parola italiana "curva", soprattutto se ci si rivolge ad una donna, pur se il termine, in Ungheria, come altrove, ha a che fare con la strada.
Sconsigliabile è anche, sempre in presenza di connazionali, dire di volere il caffè senza lo zucchero, "cukor nélkül". Il latte si dice "tej", il tè si dice "tea", il vino quasi come un brivido, "bor", se poi è rosso, il brivido si avvicina allo stordimento, "vörösbor". Se si vuole mangiare un piatto di "pasta", si deve chiedere un piatto di "tészta". Quando uno crede di avvicinarsi finalmente a qualcosa di italiano, di "ital", si accorge che non c'entra nulla con l'Italia, ma significa "bevanda". Italia, invece, si dice "Olaszország". Comprendo che una poveretta che è zoppa si avvicini a una "sánta" e che zucca si dica "tök".
Ritrovo qui un'abitudine che mi ricorda l'infanzia, quando, in paese, per rivolgersi ad una persona anziana, ci avevano insegnato a far precedere il nome da zio o zia. Solo che qui, dove la tradizione continua, anziché precedere, seguono. A proposito, qui, è rigorosamente vietato far precedere il cognome dal nome e quando si chiedono le generalità vogliono sempre sapere il nome della madre, memori del famoso detto latino.
Ad abbronzarsi troppo uno finisce per "lesülni", chi è alto è un "magas". Una "tragedia" è "tragédia" anche qui e tutto sembra "brutalis", che finalmente sta per "brutale", o "ideál", ideale, se ci fossero altre parole così. Ma ecco che per fare un brindisi dovrei dire "Egészségünkre!". Non ci riuscirò mai. La parola idiota è stata lasciata uguale, simile è anche la ricercata parola "idraulico". Tutto il mondo è paese. Anche qui la domenica tutti vanno allo "stadion". Quando sono arrivato, alcune settimane fa, non capivo una parola. Ora, dopo un mese, non è che le cose siano di molto cambiate. Per forza che quando si è trattato di prendere casa è stato un sollievo sapere che ce n'era una accogliente in via Garibaldi, di fianco al Parlamento, anche se in verità si trattava di Garibaldi Utca, dove utca sta per "via" e si pronuncia "uzza". L'ho presa senza battere ciglio. E ho trovato, all'angolo del palazzo, una lapide, datata 1957, giusto a un anno di distanza del fatidico 1956, posta in occasione del 150° anniversario della nascita dell'eroe, e del 75° della morte, che mi sono affrettato a far tradurre:"Giuseppe Garibaldi, combattente infaticabile per uno stato italiano unito e indipendente, tra le cui camicie rosse combatterono Istvan Türr e Lajos Tükory, ponendo un sigillo di sangue, insieme ad altri combattenti magiari, all'amicizia tra il popolo italiano e il popolo ungherese". Ho scoperto che anche qui, come in Sicilia, si dice "Baciamo le mani", ma solo alle signore.
Tutto sommato, invidio i quattro leoni del Ponte delle catene, il più famoso ponte di Budapest, che non possono ringhiare perché non hanno la lingua. Che sia stato un desiderio del suo costruttore, del ponte, intendo, che era scozzese?
Se uno si ammala, sono dolori dappertutto, ma qui, finché ti prende l'influenza, vai tranquillo, perché si dice uguale. Se poi l'influenza è accompagnata da tonsillite, il dolore, anche linguistico, aumenta "mandulagyulladás". Non parliamo neppure di pleurite e di peritonite.
Si provi a leggere queste parole "mellhártyagyulladás",
"hashártyagyulladás". Non si può nemmeno
avere la soddisfazione di augurare a qualcuno una pronta guarigione, "Mielöbbi
gyógyulást kívánok". Alla fine fine,
tra i mali peggiori, forse uno se la cava meglio con un "infarktus",
ammesso che il padreterno gli dia il tempo di dirlo. "Viszontlátásra!",
"arrivederci".
(adm)
Gyakran
feltettem magamnek a kérdést, hogy vajon amikor Pirandello
azt mondta "Az életet vagy élni kell, vagy megirni"
ismerte-e azt a mondást, hogy " Budapesten több ember
tud irni, mint élni". Bizonyosan, saját bevallása
szerint, családias viszonyban volt a magyar nyelvvel, már
kora gyermekkorától egy bizonyos Vaisz úr révén,
aki édesapjának barátja és üzlettársa
volt. Vaisz úr volt,aki megtanitotta a legnagyobb magyar költö
Petöfi Sándor verseit még mielött az olasz költök
verseit megtanulta volna. Szerencsés volt. Számomra ez a
nyelv egy másik bolygóról valónak tünik,
mert ezen a bolygón nem hasonlit semmilyen más nép
nyelvéhez sem. Kezdjük az ország elnevezésével.
A Nyugat számára az ország hivatalos elnevezése
Hungária, a magyarok számára viszont Magyarország,
vagyis a magyarok országa.Ahogyan azt a nagy magyar Fejtö
Ferenc irta "Az esetek többségében a nemzet alkotta
meg a nyelvét, míg Magyarországon a nyelv teremtette
meg a nemzetet és az élteti minden transzformáción
keresztül".
A magyar nyelv még az országnál is jobban ellenállt mindazoknak a támadásoknak és az idegen befolyásnak az évszázadok során más nyelvek, mint a német, a latin, a szláv, a török és stb., részéröl érték. Es hol marad az olasz nyelv ? Vannak hasonlóságok ? A szegény olasz itt igazán kevés kibúvót talál még akkor is, ha úgy tünik, hogy van valami hasonlóság. Játsszunk hát egy kicsit a szavakkal !
A magyarok meg akarták változtatni az orosz saláta nevét és francia salátának nevezték el, és ezt akár meg is tudjuk érteni. Mint ahogyan meg tudjuk érteni, hogy a male jelölélésére a rosszul szó használatos, itt ahol valóságos ünnepet csinálnak annak a napnak az emlékére, amelye az utolsó orosz katona is elhagyta Budapestet, de hogy éppenséggel a nálunk angol kulcsnak nevezett szerszám hogyan lett francia kulcs, ezt éppenséggel nem sikerül megértenünk. Ahogyan azt se, miért hivják a dinnyét görögdinnyének.Tökéletesen megértjük viszont ahogy egy hölgyet a nö szóval illet, amely jól kifejezi a rabszolgává tett férfi felháborodását.
Elviszem kiszolgált FIAT gépkocsimat a szervizbe ahol a következö feliratot találom: S.P.Q.R. Budapesten vagyok, vagy Rómában ? Miért S.P.Q.R. ? Hogy jön egy autómühely kapcsolatba a Senatus Popolusque Romanus-szal ? Nem kérek magyarázatot.
Kimegyek a piacra és látom, hogy Isten dolgai sem mehetnek valami jól, ha a dióval azonositják. De van ennél rosszabb. Felfedezem, hogy itt is akárcsak Prágában és más szláv városokban nem tanácsos a curva szó használata, föleg nem egy növel kapcsolatban, még akkor sem, ha a kifejezésnek Magyarországon, mint másutt is, van némi köze az utakhoz.
Nem ajánlatos továbbá, föleg honfitársaink jelenlétében a kávét cukor nélkül kérni. A normális halandók számára egy eléggé kellemetlen kifejezés származik, ami azonban teljesen elhanyagolható a szép országban.A latte neve tej, a té neve tea, a vino olyan, mint egy borzongás, bor, ha mellette még rosso, a borzongás közelit a kábultsághoz vörösbor. Ha egy adag "pasta"-t szeretnénk enni, egy adag "tésztát" kell kérni. Amikor valaki azt hiszi, hogy végre valami olaszhoz közelit az ital szóban, kiderül, hogy semmi köze Italiához, egyszerüen csak valami innivalóról van szó. Italia viszont Olaszországnak mondják.
Megértem, ha valaki szegény zoppa, sántának, vagy, hogy a zucca-t töknek nevezik.
Itt ujra megtalálom azt a gyermekkori szokást, amely szerint, amikor egy idös személyt szólitottunk meg a neve elé néni, vagy bácsi megszólitást kellett tenni. Erröl jut eszembe, hogy itt szigorúan tilos a vezetéknév elé helyezni a keresztnevet és, hogy amikor kérik valaki adatait mindig tudni akarják az anyja nevét, annak a hires latin mondásnak az igazolására.
Ha valaki nagyon sokáig tartózkodik a napon akkor lesül, ha valaki kiemelkedik a nagyságával, akkor magas. A tragedia az itt is tragédia és a brutale, brutálisként,az ideale ideálisként ismert, bár lennének más szavak is ezekhez hasonlóan. De itt van például egy pohárköszöntöhöz azt kellene mondanom, hogy Egészségünkre! Ez nekem nem fog menni. Az idota szó változatlanul maradt, hasonló a nagyon választékos hidraulikus szó is. Itt már otthonosan érezzük magunkat. Itt is vasárnap mindenki a stadionba megy. Amikor néhány héttel ezelött megérkeztem egy szót sem értettem.Most, már egy hónapja itt vagyok ez lényegében nem változott. Erthetö hát, hogy amikor lakást kerestem megkönnyebbülést jelentett a tudat, hogya Parlamenthez közel a Garibaldi utcában van egy megfelelö, amit aztán gondolkodás nélkül kibéreltem. Találtam az épület sarkán egy 1957-ben, pont egy évvel a végzetes 1956 után, a hös születésének 150., halálának 75. évfordulója alkalmából állitott emléktáblát, nagy sietséggel lefordittattam a szövegét "Giuseppe Garbaldi a független és egységes olasz állam megteremtésének fáradhatatlan harcosa , akinek vörösingesei között Türr István és Tüköry Lajos harcolt, vérrel pecsételve meg más magyar harcosokkal együtt a magyar és az olasz nép barátságát". Felfedeztem, hogy itt is akárcsak Sziciliában, mondják, hogy kezitcsókolom, de itt csak nöknek.
Összegezve, irigylem a Lánchid négy oroszlánját, hogy nem tudnak morogni mert nincs nyelvük. Hogy ez a épitöjének volt a kivánsága, aki gondolom, skót volt.Ha valaki megbetegszik, mindene fáj, itt amig csak influenzás vagy, légy nyugodt úgyanúgy mondják. Ha késöbb az influenza tonsillite-vel párosul mandulagyulladásnak hivják. A nyelvi nehézségek fokozódása a betegség súlyosbodását is jelzik, próbálja valaki kimondani "mellhártyagyulladás" vagy "hashártyagyulladás". Még az sem adatik meg, hogy valakinek gyors felgyógyulást kivánjunk "Mielöbbi gyógyulást kìvánok." Mindennek a legvégén, a legsúlyosabb bajok között, talán valaki megússza egy infarktussal, feltételezve, hogy a jóisten ad neki egy "Viszontlátásra" elég idöt. Arrivederci !
(adm)
A magyar nyelv még az országnál is jobban ellenállt mindazoknak a támadásoknak és az idegen befolyásnak az évszázadok során más nyelvek, mint a német, a latin, a szláv, a török és stb., részéröl érték. Es hol marad az olasz nyelv ? Vannak hasonlóságok ? A szegény olasz itt igazán kevés kibúvót talál még akkor is, ha úgy tünik, hogy van valami hasonlóság. Játsszunk hát egy kicsit a szavakkal !
A magyarok meg akarták változtatni az orosz saláta nevét és francia salátának nevezték el, és ezt akár meg is tudjuk érteni. Mint ahogyan meg tudjuk érteni, hogy a male jelölélésére a rosszul szó használatos, itt ahol valóságos ünnepet csinálnak annak a napnak az emlékére, amelye az utolsó orosz katona is elhagyta Budapestet, de hogy éppenséggel a nálunk angol kulcsnak nevezett szerszám hogyan lett francia kulcs, ezt éppenséggel nem sikerül megértenünk. Ahogyan azt se, miért hivják a dinnyét görögdinnyének.Tökéletesen megértjük viszont ahogy egy hölgyet a nö szóval illet, amely jól kifejezi a rabszolgává tett férfi felháborodását.
Elviszem kiszolgált FIAT gépkocsimat a szervizbe ahol a következö feliratot találom: S.P.Q.R. Budapesten vagyok, vagy Rómában ? Miért S.P.Q.R. ? Hogy jön egy autómühely kapcsolatba a Senatus Popolusque Romanus-szal ? Nem kérek magyarázatot.
Kimegyek a piacra és látom, hogy Isten dolgai sem mehetnek valami jól, ha a dióval azonositják. De van ennél rosszabb. Felfedezem, hogy itt is akárcsak Prágában és más szláv városokban nem tanácsos a curva szó használata, föleg nem egy növel kapcsolatban, még akkor sem, ha a kifejezésnek Magyarországon, mint másutt is, van némi köze az utakhoz.
Nem ajánlatos továbbá, föleg honfitársaink jelenlétében a kávét cukor nélkül kérni. A normális halandók számára egy eléggé kellemetlen kifejezés származik, ami azonban teljesen elhanyagolható a szép országban.A latte neve tej, a té neve tea, a vino olyan, mint egy borzongás, bor, ha mellette még rosso, a borzongás közelit a kábultsághoz vörösbor. Ha egy adag "pasta"-t szeretnénk enni, egy adag "tésztát" kell kérni. Amikor valaki azt hiszi, hogy végre valami olaszhoz közelit az ital szóban, kiderül, hogy semmi köze Italiához, egyszerüen csak valami innivalóról van szó. Italia viszont Olaszországnak mondják.
Megértem, ha valaki szegény zoppa, sántának, vagy, hogy a zucca-t töknek nevezik.
Itt ujra megtalálom azt a gyermekkori szokást, amely szerint, amikor egy idös személyt szólitottunk meg a neve elé néni, vagy bácsi megszólitást kellett tenni. Erröl jut eszembe, hogy itt szigorúan tilos a vezetéknév elé helyezni a keresztnevet és, hogy amikor kérik valaki adatait mindig tudni akarják az anyja nevét, annak a hires latin mondásnak az igazolására.
Ha valaki nagyon sokáig tartózkodik a napon akkor lesül, ha valaki kiemelkedik a nagyságával, akkor magas. A tragedia az itt is tragédia és a brutale, brutálisként,az ideale ideálisként ismert, bár lennének más szavak is ezekhez hasonlóan. De itt van például egy pohárköszöntöhöz azt kellene mondanom, hogy Egészségünkre! Ez nekem nem fog menni. Az idota szó változatlanul maradt, hasonló a nagyon választékos hidraulikus szó is. Itt már otthonosan érezzük magunkat. Itt is vasárnap mindenki a stadionba megy. Amikor néhány héttel ezelött megérkeztem egy szót sem értettem.Most, már egy hónapja itt vagyok ez lényegében nem változott. Erthetö hát, hogy amikor lakást kerestem megkönnyebbülést jelentett a tudat, hogya Parlamenthez közel a Garibaldi utcában van egy megfelelö, amit aztán gondolkodás nélkül kibéreltem. Találtam az épület sarkán egy 1957-ben, pont egy évvel a végzetes 1956 után, a hös születésének 150., halálának 75. évfordulója alkalmából állitott emléktáblát, nagy sietséggel lefordittattam a szövegét "Giuseppe Garbaldi a független és egységes olasz állam megteremtésének fáradhatatlan harcosa , akinek vörösingesei között Türr István és Tüköry Lajos harcolt, vérrel pecsételve meg más magyar harcosokkal együtt a magyar és az olasz nép barátságát". Felfedeztem, hogy itt is akárcsak Sziciliában, mondják, hogy kezitcsókolom, de itt csak nöknek.
Összegezve, irigylem a Lánchid négy oroszlánját, hogy nem tudnak morogni mert nincs nyelvük. Hogy ez a épitöjének volt a kivánsága, aki gondolom, skót volt.Ha valaki megbetegszik, mindene fáj, itt amig csak influenzás vagy, légy nyugodt úgyanúgy mondják. Ha késöbb az influenza tonsillite-vel párosul mandulagyulladásnak hivják. A nyelvi nehézségek fokozódása a betegség súlyosbodását is jelzik, próbálja valaki kimondani "mellhártyagyulladás" vagy "hashártyagyulladás". Még az sem adatik meg, hogy valakinek gyors felgyógyulást kivánjunk "Mielöbbi gyógyulást kìvánok." Mindennek a legvégén, a legsúlyosabb bajok között, talán valaki megússza egy infarktussal, feltételezve, hogy a jóisten ad neki egy "Viszontlátásra" elég idöt. Arrivederci !
(adm)