Untitled Document

Bármily gazdag Verdi életmuvének bibliográfiája, mindeddig egyetlen publikáció sem foglalkozott szisztematikusan a 18. század legnagyobb zeneszerzojének énekes kamarazenéjével. A Monopoli-i Zenei Konzervatórium és a magyarországi Olasz Kultúrintézet közös gondozásában megjeleno CD-rom cégre betölti ezt az urt. A CD-rom tartalmazza a történelmi bevezetot, a teljes bibliográfiát, a Verdi-muvek kronológiáját, továbbá zenei elemzéseket nyújt, partitúrák reprodukcióját és a zeneszerzo mindazon énekes kamarazenéjének hangfelvételét, amelyek jelenleg ismertek. A CD-romot Giulio D, Angelo és Teresa Satalino állította össze.
Amennyiben tüzetesen megvizsgáljuk a Verdi-muvek egészét, az énekre és zongorára írt muvek mennyiségüket és minoségüket tekintve minden bizonnyal nem jelentosek, tanulmányozásuk mégis több okból érdekesnek tunhet. Mindenekelott azért, mert e muvek nagyobbik része Verdi zeneszerzoi pályafutásának indulására és annak elso idoszakára esik. Így érdemben lehet tanulmányozni életpályájának alakulását, elso, nemcsak zenei, hanem tágabb értelemben vett irodalmi és kulturális megnyilatkozásait. Ezen felül indirekt módon tágabb horizont nyílik gyakori ismeretségeire, barátságaira, a milánói kulturális és politikai miliore olyan idoszakban, amely fordulópont volt a város kulturális életében és Itáliában általában, a Risorgimento megmozdulásainak hajnalán, amelyek a 18. század második felében a szavojai-ház királyságával az egységes Itáliához vezettek. Ami kifejezetten a zenét illeti, fel lehet ismerni, miként vált néhány zenei alkotás egészében vagy részben Verdi késobbi színpadra írt zenei muveinek részévé.
1838 Verdi életútjának fontos állomása egyrészt azért, mert a zeneszerzo ekkor dönti el, hogy Bussettoból végleg Milánóba költözik, másrészt mert ebben az évben publikálják a Giovanni Canti stílusára írt elso zenei muveit, amelyeket Verdi közlésre érdemesnek tartott. A színházi színrelépésre várva ezek a zenemuvek az akkor még ismeretlen zeneszerzo számára egyfajta bemutatkozást, "belépojegyet" jelentettek.

A hat románc már Verdi azon óhajára születik meg, hogy kapcsolatot teremtsen, (vagy újrateremtsen) azzal a környezettel, amelyet véletlenül ismert meg milánói tanulóévei alatt Lavignánál (V. Lavigna a milánói Scala karmestere, Verdi tanító mestere volt). Egy évvel késobb, 1839-ben ugyancsak a Canti Kiadó három Verdi románcot közölt.
Elso színpadi muve, az "Oberto Szent Bonifác gróf" Scala-beli bemutatásához közeledvén úgy tunik, hogy a fiatal Verdi még inkább be akarja bizonyítani elhivatottságát a színházhoz, muveinek mind szerkezetével, mind zeneszerzoi kvalitásával. A "l, Esule" lírai története és a másik mu, a "Notturno guarda che bianca Luna" tipikusan operai muvek. Hogy mily tudatosan szervezte a zeneszerzo e muvek propagandáját, nem tudni, minthogy nem maradt fenn semmiféle közvetlen bizonyíték a Canti Kiadóhoz fuzodo kapcsolatáról.
Eltekintve néhány kisebb zenemutol, amelyet többé-kevésbé rögtönözve, az ot nagyrabecsüloknek, noi hódolóinak és tiszteloinek írt, a Lucca Kiadó 1845-ben újabb hat románcot publikált. Ezek fontos részét alkotják azon muveknek, amelyekrol most írunk. A fiatal és akkor még ismeretlen zeneszerzo, aki 1838-ban elso románcaival bemutatkozott, a zenei világ egyik leginkább ünnepelt személyiségévé vált. Ahhoz, hogy példával érzékeltessük, mennyire megváltoztak a körülmények, elegendo Verdi egyik udvarias, formális, de finoman határozott levelét idézni, amelyet a Lucca Kiadóhoz írt: " Szándékomban áll a hat énekes kamarazenére írt románcot közreadni, egyet minden hónapban májustól vagy júniustól. Ha megfelel Önnek, közölje velem a feltételeket. Késobb talán közreadom Manzoni himnuszait és valami mást is…"

Ez a hat románc az utolsó olyan mu, amely egy kiadói gyujtemény szerves része lehet. Idorendben elorehaladva megjegyezzük, hogy mintegy az operai muvek megszületésével párhuzamosan az énekes kamarazenei muvek mind ritkábbak, és mindinkább átmeneti epizódokhoz kötodnek Verdi életmuvében: kevésbé jelentos zenei hódolat magán célra, hogy beilleszkedjék a szalonok hangulatvilágába, rendezetlen oldalak, hogy felpezsdítsék az együttélés pillanatait, szerény hozzájárulás a kiadók jótékonysági kezdeményezéseihez. Minden bizonnyal ezek a románcok szerények, de nem hiányoznak belolük a zenei értékek.

Még a zenei közhelyek, a rutinos megoldások, a rögtönzések között s a kevésbé jelentos énekes kamarazenére írt románcokban is itt-ott feltunik az olasz 18. századi zene legnagyobb személyiségének géniusza. Másról is szó van.. E zenei muvek megszületését vizsgálva érzékelni lehet a 18. századi szalonok levegojét, a szalonokét, melyeket sokszor félreismertek, ha éppen nem irónia tárgyaiként szerepeltek, de mégis színházi találkozások voltak (és összetuzések), amelyek nem csekély mértékben járultak hozzá az egységes Itália jövojének kialakulásához, politikai és kulturális fejlodéséhez.

La produzione cameristica di Verdi / Verdi kamarazenéje
Per quanto ampia possa essere la bibliografia verdiana, al momento nessuna pubblicazione ha trattato in maniera sistematica la produzione vocale cameristica del più importante compositore italiano dell'Ottocento. Un CD rom coprodotto dal Conservatorio di Musica di Monopoli e dall'Istituto Italiano di Cultura per l'Ungheria si propone di colmare finalmente questa lacuna. Il CD rom conterrà una introduzione storico-critica, l'apparato bibliografico, una cronologia verdiana, l'analisi musicale, la riproduzione delle partiture e un'esecuzione audio di tutte le composizioni vocali da camera di Giuseppe Verdi al momento conosciute. La pubblicazione è stata curata da Giulio D'Angelo e Teresa Satalino. Ove si vagli la globalità dell'opera verdiana, le composizioni per voce e pianoforte , per quantità e spesso anche per qualità, non sono certamente rilevanti. Uno studio su di esse tuttavia può risultare interessante per varie ragioni. Innanzitutto, considerando che la maggior parte di queste composizioni riguarda gli esordii e il primo periodo compositivo di Verdi, si può utilmente speculare sul suo curriculo formativo, sui suoi primi riferimenti non solo musicali ma più largamente letterari e culturali. Si può inoltre, per via indiretta, aprire uno spiraglio sulle sue frequentazioni, sulle sue amicizie, sul milieu culturale e politico milanese in un periodo cruciale per la vita culturale di questa città e dell'Italia in generale, all'alba dei moti risorgimentali che porteranno nella seconda metà dell'800 all'Unità sotto la corona sabauda. Arrivando a fatti più specificamente musicali, poi, è possibile rilevare come alcuni dei materiali musicali facenti parte di romanze sia stati riutilizzati , in toto o in parte, da Verdi nelle sue successive opere teatrali. Anno importante per la biografia verdiana è il 1838, sia perché il compositore va pianificando il suo definitivo trasferimento da Busseto a Milano, sia perché in quella data saranno pubblicate Sei Romanze per i tipi di Giovanni Canti, le prime note cui Verdi ritenne di dare dignità di stampa. In attesa dell'esordio teatrale, queste composizioni da camera sono per lo sconosciuto compositore una sorta di presentazione, di biglietto da visita. In un certo senso, queste 6 Romanze nascono con l'auspicio di creare (o ricreare) un contatto con quegli ambienti che Verdi aveva incidentalmente conosciuto negli anni milanesi del suo apprendistato col Lavigna. Un anno dopo, nel 1839, sempre Canti, pubblica altre tre romanze verdiane. Approssimandosi l'esordio alla Scala con Oberto, conte di S. Bonifacio, il giovane Verdi sembra ancor più voler mostrare la sua vocazione teatrale: l'Esule e il Notturno Guarda che bianca luna, per struttura e prassi compositiva, riportano in un caso alla scena lirica e nell'altro al pezzo d'assieme tipicamente operistico. Con quanta coscienza il compositore organizzi questo battage pubblicitario non è dato sapere in quanto nessuna testimonianza diretta ci è giunta sul suo rapporto con l'editore Canti. Senza considerare alcune piccole composizioni scritte da Verdi più o meno estemporaneamente quale personale omaggio ad ammiratrici ed estimatori, sono altre Sei romanze stampate nel 1845 dall'editore Lucca a costituire parte importante delle opere di cui andiamo scrivendo. Il giovane e sconosciuto compositore che nel 1838 'mostrava il suo catalogo' attraverso le prime romanze è ora una delle glorie più acclamate del mondo musicale . Ad esemplificare il mutare delle condizioni basti citare una lettera di Verdi , cortese e formale ma sottilmente perentoria, all'editore Lucca. 'Ho intenzione di stampare sei Romanze per camera, una per ogni mese, incominciando o da maggio o da giugno. Se Lei vuole, mi offra le condizioni,. Forse più tardi stamperò anche gl'Inni di Manzoni, e qualche cosa d'altro ....' Queste Sei romanze sono le ultime a costituire un corpus editoriale organico. Andando avanti cronologicamente notiamo che, quasi a seguire l'andamento della produzione operistica, la composizione di musica da camera si fa più sporadica e sempre più sarà legata ad episodii passeggeri della biografia verdiana. Ancora piccoli omaggi in musica per uso privato ad assecondare consuetudini salottiere, paginette sparse a vivificare momenti conviviali, piccoli contributi ad iniziative editoriali benefiche. Pagine minori, certo, queste romanze ma non perciò prive di valenze musicali. Pur tra tanti usi comuni al genere, intenzioni routiniere, estemporaneità dell'atto compositivo, anche nel genere minore della romanza da camera traspare qua e là il genio della più grande personalità musicale dell'ottocento musicale italiano. Vi è altro, poi. Speculando sulla genesi di queste composizioni si potrà cogliere qualche squarcio di salotto ottocentesco, luogo spesso misconosciuto, se non oggetto di facili ironie, eppur teatro di incontri (e scontri) che non poco contribuiranno ai destini e alla formazione politica e culturale dell'Unità d'Italia. Giulio D'Angelo		Bármily gazdag Verdi életmuvének bibliográfiája, mindeddig egyetlen publikáció sem foglalkozott szisztematikusan a 18. század legnagyobb zeneszerzojének énekes kamarazenéjével. A Monopoli-i Zenei Konzervatórium és a magyarországi Olasz Kultúrintézet közös gondozásában megjeleno CD-rom cégre betölti ezt az urt. A CD-rom tartalmazza a történelmi bevezetot, a teljes bibliográfiát, a Verdi-muvek kronológiáját, továbbá zenei elemzéseket nyújt, partitúrák reprodukcióját és a zeneszerzo mindazon énekes kamarazenéjének hangfelvételét, amelyek jelenleg ismertek. A CD-romot Giulio D, Angelo és Teresa Satalino állította össze. Amennyiben tüzetesen megvizsgáljuk a Verdi-muvek egészét, az énekre és zongorára írt muvek mennyiségüket és minoségüket tekintve minden bizonnyal nem jelentosek, tanulmányozásuk mégis több okból érdekesnek tunhet. Mindenekelott azért, mert e muvek nagyobbik része Verdi zeneszerzoi pályafutásának indulására és annak elso idoszakára esik. Így érdemben lehet tanulmányozni életpályájának alakulását, elso, nemcsak zenei, hanem tágabb értelemben vett irodalmi és kulturális megnyilatkozásait. Ezen felül indirekt módon tágabb horizont nyílik gyakori ismeretségeire, barátságaira, a milánói kulturális és politikai miliore olyan idoszakban, amely fordulópont volt a város kulturális életében és Itáliában általában, a Risorgimento megmozdulásainak hajnalán, amelyek a 18. század második felében a szavojai-ház királyságával az egységes Itáliához vezettek. Ami kifejezetten a zenét illeti, fel lehet ismerni, miként vált néhány zenei alkotás egészében vagy részben Verdi késobbi színpadra írt zenei muveinek részévé. 1838 Verdi életútjának fontos állomása egyrészt azért, mert a zeneszerzo ekkor dönti el, hogy Bussettoból végleg Milánóba költözik, másrészt mert ebben az évben publikálják a Giovanni Canti stílusára írt elso zenei muveit, amelyeket Verdi közlésre érdemesnek tartott. A színházi színrelépésre várva ezek a zenemuvek az akkor még ismeretlen zeneszerzo számára egyfajta bemutatkozást, "belépojegyet" jelentettek. A hat románc már Verdi azon óhajára születik meg, hogy kapcsolatot teremtsen, (vagy újrateremtsen) azzal a környezettel, amelyet véletlenül ismert meg milánói tanulóévei alatt Lavignánál (V. Lavigna a milánói Scala karmestere, Verdi tanító mestere volt). Egy évvel késobb, 1839-ben ugyancsak a Canti Kiadó három Verdi románcot közölt. Elso színpadi muve, az "Oberto Szent Bonifác gróf" Scala-beli bemutatásához közeledvén úgy tunik, hogy a fiatal Verdi még inkább be akarja bizonyítani elhivatottságát a színházhoz, muveinek mind szerkezetével, mind zeneszerzoi kvalitásával. A "l, Esule" lírai története és a másik mu, a "Notturno guarda che bianca Luna" tipikusan operai muvek. Hogy mily tudatosan szervezte a zeneszerzo e muvek propagandáját, nem tudni, minthogy nem maradt fenn semmiféle közvetlen bizonyíték a Canti Kiadóhoz fuzodo kapcsolatáról. Eltekintve néhány kisebb zenemutol, amelyet többé-kevésbé rögtönözve, az ot nagyrabecsüloknek, noi hódolóinak és tiszteloinek írt, a Lucca Kiadó 1845-ben újabb hat románcot publikált. Ezek fontos részét alkotják azon muveknek, amelyekrol most írunk. A fiatal és akkor még ismeretlen zeneszerzo, aki 1838-ban elso románcaival bemutatkozott, a zenei világ egyik leginkább ünnepelt személyiségévé vált. Ahhoz, hogy példával érzékeltessük, mennyire megváltoztak a körülmények, elegendo Verdi egyik udvarias, formális, de finoman határozott levelét idézni, amelyet a Lucca Kiadóhoz írt: " Szándékomban áll a hat énekes kamarazenére írt románcot közreadni, egyet minden hónapban májustól vagy júniustól. Ha megfelel Önnek, közölje velem a feltételeket. Késobb talán közreadom Manzoni himnuszait és valami mást is…" Ez a hat románc az utolsó olyan mu, amely egy kiadói gyujtemény szerves része lehet. Idorendben elorehaladva megjegyezzük, hogy mintegy az operai muvek megszületésével párhuzamosan az énekes kamarazenei muvek mind ritkábbak, és mindinkább átmeneti epizódokhoz kötodnek Verdi életmuvében: kevésbé jelentos zenei hódolat magán célra, hogy beilleszkedjék a szalonok hangulatvilágába, rendezetlen oldalak, hogy felpezsdítsék az együttélés pillanatait, szerény hozzájárulás a kiadók jótékonysági kezdeményezéseihez. Minden bizonnyal ezek a románcok szerények, de nem hiányoznak belolük a zenei értékek. Még a zenei közhelyek, a rutinos megoldások, a rögtönzések között s a kevésbé jelentos énekes kamarazenére írt románcokban is itt-ott feltunik az olasz 18. századi zene legnagyobb személyiségének géniusza. Másról is szó van.. E zenei muvek megszületését vizsgálva érzékelni lehet a 18. századi szalonok levegojét, a szalonokét, melyeket sokszor félreismertek, ha éppen nem irónia tárgyaiként szerepeltek, de mégis színházi találkozások voltak (és összetuzések), amelyek nem csekély mértékben járultak hozzá az egységes Itália jövojének kialakulásához, politikai és kulturális fejlodéséhez.